Változás

Nagyon szeretem Hérakleitosz folyó-hasonlatát: ” …minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.” (Platón: Kratülosz 402 A) Anno középsuliban úgy magyarázták el ezt, hogy azért, mert te sem vagy ugyanaz az ember és a folyó is folyamatosan folyik, így a hozzád érő víz sem ugyanaz. Kicsit elvont. Főleg egy kamasznak. De azért elég erőteljes is, mert még mindig agyalok rajta. Meg még rajtam kívül sokan mások is.

Szerintem az elmúlt években mindannyian megtapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy milyen az, ha jön a változás, kicsit sem lassan, hanem egy forgószél diszkréciójával és jobban zavarban vagy tőle, mint Dorothy és Alice egyszerre. De nem is erre szeretnék kilukadni.

HANEM

az áramlásra. Amikor valami olyan könnyed eleganciával történik meg, ahogy a hegyi patak átbukik a köveken. És csak folyik. Áramlik. Amikor jön a V Á L T O Z Á S, amit, ha vársz sem tudsz igazán felkészülni rá és megtörténik. Puhán áramolva, az ismeretlen ismerős érzésével körülölelve és téged is áramlásra hívva. Ilyenkor az élet szép és könnyed.

Hát így érzem magam én is most. Az elmúlt hetekben rengeteg dolog változott körülöttem. Hirtelen mintha a több ezer darabos égbolt puzzle hiányzó darabjait valaki elém rakta volna, hogy „figyi, szerintem ezeket kerested”. Váratlan változás, amire nem tudsz felkészülni, csak puhán körülvesz és megtörténik. Itt is csak a hála érzése jut eszembe – amit, mint tudjuk, nem csak akkor kell gyakorolni, amikor csak úgy jön magától, de akkor is lehet.

És most apai nagypapám tiszteletére, aki egy kiemelkedően okos és művelt ember volt - a szavak múltszázad eleji mély és igaz értelmében - és folyékonyan beszélt latinul, íme Hérakleitosz szavai az ókor nyelvén is: ~ In idem flumen bis non descendimus. ~ Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba. ~